Radics Éva - Piacra mentem
Írta: Csak Nőknek!
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 544
Radics Éva: Piacra mentem…
„Piacra mentem” írta ki Olga a sógornőjének az üzenetet az előszobafalon lévő kis, piros keretes fatáblára. Arra az esetre, ha Ica előtte érne haza. Nem valószínű, mert Ica még dolgozik, négy előtt sohasem tud elszabadulni a hivatalból.
A piacon csupa korabeli férfi és nő húzta a kerekes táskáját maga után, néha ugyan feltűnt egy-egy gyors létű negyvenes, vagy nézelődő kismama, de a vásárlók zöme nyugdíjas volt. A metrólejárat mellett nagyobb tömeget látott, odament, hátha tud segíteni, hiszen több nyelven beszélt, negyven évig tanított oroszt és németet.
Katonák és rendőrök álltak körül néhány fiatal férfit. Olga madárcsontú, törékeny asszony volt. Átfurakodott a tömegen, és kíváncsian kutatta a tömörülés eredetét. Már jó ideje ott ácsorgott, mikor az egyik egyenruhás hozzá lépett:
- Hogy hívják, Mama? –kérdezte a katona üvöltve. Süketnek nézi, vagy mi? - Olga sértődöttem keresgélt a táskájában.
- Szerb Antalné- füllentette, és magában egy csöppnyi elégtételt érzett. Imádta Szerb Antalt, és olvasta az összes írását, az Utas és Holdvilágtól kezdve a Világirodalom
történetéig mindent. Közben végre megtalálta a táskája legalján a kulacsát. Teljesen kiszáradt a szája.
- Nincs ilyen név Mama, ne hazudjon nekünk! - szólt a magasabbik rendőr, aki eddig a telefonján keresett valamit.
- Olga előhúzta a kulacsát, amit még a férjétől kapott hetvenötben. Régi alumínium kulacs volt, rácsavarható kupakkal, a kupakon még egy kis fül is volt, a könnyebb
kezelhetőség kedvéért.
- Bomba - kiáltott az egyik rendőr és a gumibotjával kiütötte az asszony kezéből a kulacsot, amely messze repült.
A két rendőr és a katona gumibottal esett özvegy Weisz Dezsőné, született Kis Olgának, aki hárító mozdulatokat tett, ezzel még jobban felhergelve a fegyvereseket, akik módszeresen ütötték az öregasszonyt. Olga utolsó gondolata az volt, hogy végre találkozhat az ő imádott Dezsőkéjével, a szüleivel és testvéreivel, akiket gázkamrába tereltek ’44 nyarán, és talán Szerb Antallal is, akihez nagyon sok kérdése lenne, és akit ugyanilyen magabiztosan és lendületesen veretek agyon Sopron mellett vagy hetvenhat éve.
Közben az alumínium tábori kulacsból bánatosan csöpörgött a gyomorkímélő ártézi víz.